A bölcsődében amíg nincs jelen az édesanya, valakinek figyelni kell  a gyermekre. De mi legyen? Az egész bölcsőde gondozza a gyermeket vagy elég lesz egy gondozónő is, akinek már van 4 „gyereke”. Az az igazság, hogy még az a gyermek is, aki otthon egy egész családot foglalkoztat, a bölcsődébe 1 azaz egy gondozónőhöz tartozik majd.

Mint már írtam,a családlátogatásnál a gondozónő vagy gondozónők felkeresik a családot és megismerkednek a gyermekkel. Az ő gondozónője szépen, lassan kapcsolatot létesít a gyermekkel. Megfigyeli, hogy a gyermek milyen típus. Olyan, aki könnyen és gyorsan barátkozik vagy olyan, akinek idő kell ehhez. Megfigyeli, hogy a családban milyen helyet tölt be. Ő a főnök vagy ő a gyerek, mit szabad neki és mit nem, mit szeret és mit nem, mivel lehet megnyugtatni, minek örül, mi a kedvenc játéktevékenysége. Ezekről jegyzeteket készít és igyekszik használni a mindennapokban. Fontos, hogy az anyukával is jó kapcsolatot alakítson ki, hiszen ők együtt dolgoznak a gyermekért. Anyuka! Ne vegyük támadásnak, ha szól a gondozónő, hogy baj volt a gyerekkel (pl.: verekedett), ő csak a gyermek érdekeit képviseli! Próbáljuk megfogadni tanácsait és mi is mondjuk el, hogy a gyermek miért viselkedhetett így! Lehet, hogy apuka elment dolgozni vagy anya zaklatott a munka miatt. Nem a hibást keressük, az okot és az „orvosságot”!

A bölcsődében a gondozónő végez minden gondozási tevékenységet a gyermekkel. Ő eteti, itatja, pelenkázza, öltözteti, öleli, nyugtatja stb. A társ gondozónő a nevelésbe és a fejlesztésbe kapcsolódik be, de a gondozás nem az ő feladata. Természetesen, ha nincs ott, a másik gondozónő elvégzi ezeket, de ha ketten vannak, megosztják a feladatokat. A saját gondozónő vezeti a fejlődési naplót, ő ír az üzenőfüzetbe, ő tartja a kapcsolatot a családdal és ő szól, ha esetleg baj van a gyermekkel. Amikor nincsenek gondozási feladatok, a nevelésre, fejlesztésre koncentrálnak. De az nem úgy történik, hogy foglalkozásokat tartanak és folyamatosan új ismeretekkel és ingerekkel árasztják el a gyermeket. Hagyják, hogy a gyermek önállóan játszon, egyedül oldja meg a problémáit és egyedül fedezzen fel dolgokat, mert így fejlődik legjobban. Ha mindent megoldana helyette, ha megmondaná mivel és hogyan játszon, hogyan fejlődne a gyermek önállósága, kreativitása, gondolkodása, emlékezete, képzelete, hogyan bővülnének ismeretei a világról? Na, de ez persze nem azt jelenti, hogy akkor a gyerekek egész nap azt csinálnak, amit akarnak. A gondozónő csak akkor avatkozik be a játékba, ha szükségét érzi vagy ha a gyermek hívja. Leül közéjük a szőnyegre és figyel a jelzésekre. Van aki babázni akar, van aki építeni, van aki mesekönyveket nézegetni. Ha olyan a helyzet, énekelget, mondókázik, így fejlesztve a gyermekeket.

A gondozónő elméleti és gyakorlati tudása olyan szintű, hogy a gyermek testi-lelki egészségére, fejlődésére képes maximálisan figyelni. Így ha szól, hogy a gyermeknél fejlődésbeli lemaradásokat vagy eltérést észlel, azt komolyan kell venni és meg kell fogadni a tanácsait. A bölcsődékben nagy hangsúlyt fektetnek a korai fejlesztésre, így ha mozgás vagy beszédbeli eltérések vannak, részt tud venni a fejlesztésben. Amennyiben szakértői véleményre szorul a gyermek, azt nagyon vegyük komolyan, mert az időben felismert és kezelt probléma, akár meg is szüntethető!

Fontos, hogy a gondozónőt elfogadjuk és a gyermek felé is ezt sugározzuk, mert ez számára is ezt eredményezi. Otthon beszélgessünk a bölcsődéről és a gondozónéniről, emeljük ki előnyös tulajdonságait és mindig várjuk a vele való találkozást.

Előfordulhat, hogy a gondozónő személye nem felel meg az igényeinknek. Nagyon súlyos esetben kérhető a gyermek áthelyezése a másik csoportba (még a beszoktatás időszakában), de ha a gyermek elfogadja a gondozónőt, szeret a csoportba járni, akkor ezt ne tegyük, mert többet ártunk vele, mint használunk. A gyermek érdekeit nézzük, ne a sajátunkat! Túl kell lépnünk a problémákon, miután megbeszéltük és figyelni a gyermeket, hogy ő mit érez.

A mi társ gondozónőnk idősebb, szigorúbb beállítottságú, mint és vagy a mi Teca nénink. Eleinte zavart, hogy szólt ezért meg azért, dúltam-fúltam magamban, de aztán átértékeltem, amikor láttam gondozás közben. Egy alkalommal a lányom és az egyik kisfiú szaladgált a folyosón, hiába szóltunk rájuk, csak jobban szaladtak. Kijött Jutka néni, rájuk szólt és a gyerekek jöttek öltözni. Mi nagyon örültünk, hiszen belőlünk hiányzott ez a határozottság. Hamar ki is derült és tanultam is róla, hogy a gyerekeknek nagy szüksége van a szabályokra, a határozott és következetes felnőttekre. Ez nem csak a szocializáció (társadalomba való beilleszkedés folyamata) miatt fontos, hanem azért is, hogy egy egészséges, „normális” felnőtt váljék belőle.

A bölcsődébe nem verik a gyermeket! Büntetés is ritkán van, az is a játékból való kiemelést jelenti. Ha már nagyon nem bírnak a gyermekkel, megkérik, hogy üljön ki a székre és ha megnyugodott, akkor visszatérhet a játékba. Igen, rászólnak a gyermekre és néha hagyják, hogy magától nyugodjon meg, de nincs „örihari” vagy kiközösítés. A gyakran eleven gyermekekben is jót keresik és ezt próbálják a gyermek és szülő felé is közvetíteni. Ha hagynák rossznak, akkor ebben a gyermekben már kicsi korában az tudatosulnak, hogy ő csak rossz lehet, akit nem lehet szeretni.

A bölcsődébe megölelik a gyermekeket! Nem egyszer láttam a gyakorlataim során, hogyan nyugtatják a síró gyermeket. A gondozónő az ölébe veszi, átöleli, simogatja, beszél hozzá. Majd megpróbálja másra terelni a figyelmét, legyen az egy játék vagy egy játszótárs. Amikor megnyugodott, engedi, hogy szabadon játszon.

Nincs kedvenc gyerek! Természetesen vannak ilyen-olyan csemeték a csoportban, de nincsenek kivételezett gyerekek! Viszont van aki több törődést igényel, van a ki kevesebbet, erre válaszolni kell a gondozónőnek is. Felesleg egész nap ölelgetni, ha ő nem akarja.

Nem anyapótló a saját gondozónő! A bölcsődébe azért kerül a gyermek, mert a felügyeletét máshogy nem tudják biztosítani. Nem az édesanyja helyére készül beférkőzni egy idegen, hanem szeretné azt az időt a lehető legnagyobb odafigyeléssel kitölteni, amíg nincs vele az édesanyja. Bennem is voltak ilyen félelmek, de rájöttem, hogy egy anyát senki sem pótolhat! Egy anya és gyermeke között (szerencsés esetben) olyan erős kötelék van, amit semmi és senki nem helyettesíthet! Így csak örülhetünk, ha valaki más is szereti a gyermekünket és vigyáz rá, amíg mi nem tudunk.

Vegyük segítségnek a saját gondozónőt és a bölcsőde minden dolgozóját, mert ők a gyermekért dolgoznak!

Forrás:

http://bolcsoderolszuloknek.5mp.eu/web.php?a=bolcsoderolszuloknek&o=UMY5Yc2ImU